Hogyan ne legyen rémálom a Valentin-nap?

Zsófi a számítógépe előtt ült, az e-mailek villódzó értesítéseit nézte, de egyiket sem tudta megnyitni. Hét óra volt, és még mindig az irodában ült, noha már minden kollégája hazament. Tudta, hogy haza kéne indulnia, de mi várta volna otthon? Egy üres lakás, egy hűtőben felejtett joghurt, és egy újabb este, amit egy Netflix-sorozattal próbál kitölteni.

Ma volt Valentin-nap. Az a nap, amikor minden második ember rózsákat cipelt az utcán, amikor az éttermekben egy szabad asztalt sem lehetett találni. Az a nap, amikor Zsófi ismét szembesült azzal, hogy egyedül van.

Persze, próbálta már megoldani. Letöltött egy-két társkereső appot, de minden egyes jobb- vagy balrahúzás után csak üresebbnek érezte magát. Ráadásul nem is igazán volt ideje randizni. A munka, a folyamatos hajtás, az „majd ha lesz időm” hozzáállás mindig közbejött.

Az ujja akaratlanul is az egyik üzenetére tévedt – a terapeuta e-mailje volt. Az egyik alkalmon beszéltek a megoldásközpontú gondolkodásról, és a terapeuta megígérte, hogy elküldi az egyik kedvenc kérdését:

„Ha holnap reggel úgy ébrednél fel, hogy az életed pontosan olyan lenne, amilyenre vágysz, mi lenne más?”

Zsófi felsóhajtott. Nem volt kedve ehhez. De mégis… elképzelte.

Egy másik lakásban ébredne, egy tágasabb, világosabb térben. Az ébresztő előtt kelne, mert jól aludt. A reggel nem azzal kezdődne, hogy csak sietve megiszik valami kávéra emlékeztető löttyöt, hanem egy nyugodt reggelivel. És nem csak a munka töltené ki a napját. Talán egy üzenet várná reggel a telefonján valakitől, aki fontos neki. Egy kapcsolat, ami nem nyomasztó, hanem biztonságos.

Ekkor egy másik kérdés is eszébe jutott, amit az egyik ülésen hallott:

„Ha már egy apró lépést megtehetnél ebbe az irányba, mi lenne az?”

Valami megmozdult benne. Egy apró, még alig észrevehető energia. Mi lenne, ha nem csak a vágyakozásnál maradna?

Visszafordult a laptopjához, és megnyitotta a naptárát. Az elkövetkező hetek tele voltak munkával, de vajon tényleg nem fért bele egy kis idő saját magára? Kihúzott egy-két felesleges meetinget, és beírt egy új bejegyzést: „Idő magamra”.

Ezután felkapta a kabátját, és kilépett az épületből. Nem, nem fog rögtön szerelembe esni, nem fog minden egy csapásra megoldódni. De lehet, hogy holnap reggel nem a munkája lesz az első gondolata. Talán elmegy egy kávézóba reggelizni, vagy bejelentkezik egy régóta halogatott programra.

És talán, ha így folytatja, egy év múlva ezen a napon már nem egy üres lakás fogja várni.