Korlátozó hiedelmek – hogyan tartanak vissza?

„Nem vagyok elég jó.” „Erre én úgysem vagyok képes.” „Nem rajtam múlik.” Vannak gondolatok, amelyeket olyan régóta hordozunk magunkkal, hogy idővel már nem is feltételezésként, hanem tényként tekintünk rájuk.

Lengyel Fanny pszichológus a korlátozó hiedelmek kialakulásáról, felismeréséről és mindennapi életünkre gyakorolt hatásáról beszél.

Mik azok a korlátozó hiedelmek?

A korlátozó hiedelmek olyan gondolatok és meggyőződések, amelyeket igaznak fogadunk el anélkül, hogy rendszeresen megkérdőjeleznénk őket. Gyakran önmagunkkal kapcsolatosak: azt gondolhatjuk például, hogy nem vagyunk elég jók, valamire nem vagyunk képesek, vagy bizonyos célokat úgysem tudnánk elérni.

Máskor a környezetünkről alkotott feltételezéseink korlátoznak bennünket. Ilyen lehet például az a gondolat, hogy egy változás kizárólag egy másik emberen múlik, ezért nekünk nincs lehetőségünk tenni érte.

Ezek a meggyőződések sokszor nem tudatosan alakulnak ki. Családi minták és korábbi tapasztalatok is formálhatják őket, sőt bizonyos üzenetek generációkon keresztül továbbadhatók. Eredeti szerepük akár védelmező is lehetett: segíthettek eldönteni, milyen helyzetektől érdemes tartani, és mikor lehetünk biztonságban. Ami azonban egy korábbi élethelyzetben hasznos szabály volt, nem biztos, hogy a jelenben is igaz.

Hogyan ismerheted fel a saját korlátozó hiedelmeidet?

Az első lépés sokszor az, hogy észrevesszük az automatikusan megjelenő gondolatainkat. Különösen érdemes figyelni azokra a helyzetekre, amikor úgy érezzük, valamire nem vagyunk képesek, kevesek vagyunk hozzá, vagy inkább meg sem próbálunk valamit.

Ilyenkor segíthet egy egyszerű kérdés: Honnan jön ez a gondolat, és biztosan igaz, amit most magamról feltételezek?

Már az is változást indíthat el, ha egy régóta igaznak tekintett gondolatot először nem tényként, hanem megvizsgálható feltételezésként kezelünk.

Miért olyan nehéz változtatni rajtuk?

A korlátozó hiedelmek paradox módon biztonságot is adhatnak. Ha például nem jelentkezünk egy állásra, mert úgy gondoljuk, hogy úgysem lennénk elég jók hozzá, elkerülhetjük a visszautasítás lehetőségét.

Rövid távon ez kényelmesebb lehet. Hosszabb távon viszont éppen ez akadályozhatja meg, hogy új tapasztalatokat szerezzünk, pozitív visszajelzéseket kapjunk, vagy megcáfoljuk a saját magunkról kialakított negatív elképzeléseinket.

A változás ezért gyakran azzal jár, hogy kilépünk egy ismerős, bár nem feltétlenül jó helyzetből. Ez bizonytalanságot is jelenthet, és egyszerre lehetőséget ad arra, hogy másfajta tapasztalatokat szerezzünk.

A családi minták is továbbadhatják a hiedelmeinket

Szülőként különösen fontos lehet megfigyelni azokat a mondatokat és szabályokat, amelyeket automatikusan továbbadnánk a gyerekünknek.

Ha azon kapjuk magunkat, hogy valamit azért mondunk, mert nekünk is mindig ezt mondták, érdemes egy pillanatra megállni: valóban olyan üzenetről van szó, amelyet szeretnénk továbbadni?

A tudatosabb jelenlét és saját reakcióink megfigyelése segíthet abban, hogy ne minden családi mintát vigyünk tovább automatikusan.

Mikor érdemes pszichológushoz fordulni?

A korlátozó hiedelmek a munkahelyi döntéseinkben, a párkapcsolatainkban, a családi működésünkben és az önmagunkhoz való viszonyunkban is megjelenhetnek.

Különösen érdemes segítséget kérni, ha ezek a gondolatok már érezhetően beszűkítik a mindennapi életet. Például ha rendszeresen elkerülünk helyzeteket, nem merünk fontos dolgokat megtenni, vagy a félelmeink egyre több döntésünket határozzák meg.

A pszichológiai munka egyik célja ilyenkor nem egyszerűen az, hogy „pozitívabban gondolkodjunk”, hanem hogy felismerjük és megvizsgáljuk azokat a meggyőződéseket, amelyek automatikusan irányítják a viselkedésünket.

Ha úgy érzed, hogy bizonyos visszatérő gondolatok vagy félelmek már téged is korlátoznak, pszichológusaink segítségével közösen is dolgozhattok ezek felismerésén és megértésén.